01 Líma


Amit érdemes lenne még megnézni...
de már csak a szívével látja az ember...

 

ÉSZAK-PERU

Táltosok barlangja
(Eqador-Peru határán)

Piramisok völgye
(ősi tárgyak és emlékek)
Sechin
Caral/Karal
Chan-Chan (agyagváros)

ANDOK

Chavin de Huantar
preinka templomkomplexum


KÖZÉP-PERU

Ica a vésett kövek őrzője

DÉL-PERU, BOLÍVIA

- Tiwanaku
víz alatt és föld felett
(Bolívia-Peru határán)
- Cusco
Qoricancha aranyoltár

 


Ehhez az írásomhoz hangfelvételt is készítettem.

Meghallgathatod, ha regisztrálsz az oldalra.


 Tipp:  Kattints az útlevél egy sorára, hogy az utazás részleteit megismerd!

Arequipa, a fehér város

Limától 1020 km utat tettünk meg , de megérte a fáradtságot. Arequipa a kedvenc városom lett. Este egy ékszerdobozhoz hasonlít, nappal a fehér házfalak ezüstösen ragyognak a napsütésben. Külön kiemeli szépségét az óriási hófödte hegyek közelsége. A szálloda tetejéről ami egy karnyújtásnyira van a főtértől nem győztem fotózni a  Misti (5822 m), Chachani (6075 m) és a Pichu Pichu sziluettjeit a naplementében, napkeltében.

A hajnali hideg gyorsan elillan amint felkel a nap. Kellemes tavaszias melegben jártuk a 2335 m magasan fekvő várost.

Arequipát Peru Rómájának is nevezik, városközpontja pedig a világörökség része. Ezt a jó állapotban megmaradt gyarmati korból származó épületeinek is köszönheti. Arequipa városát 1540-ben alapították. Független köztársaság. Az „arequipa” szó ajmara nyelven csúcs mögötti, kecsua nyelven: itt maradokot jelent. A főtér fele a Flores család tulajdona, de az Ágoston rendiek kolostora valamint jezsuita templom és kolostor is helyet kapott a tér környékén. A ma is működő Szent Katalin kolostor egy kisváros a városban. 1970-óta múzeumként is üzemel. Mediterrán színei rengeteg témát adtak a fotózáshoz.

Arequipában egy magánmúzeumban őrzik "Huanita" múmiáját. 1994-ben találtak rá az indián hagyományok szerint feláldozott kb. 15 éves lány tetemére 6425m magasan az Ampato vulkán gleccserének közelében. Az embrionális pózba betekert 500 éves múmia 90%-a épségben maradt. Fotózni nem lehet, csak szemrevételezhető az üvegkoporsóba zárt „jéglány”.

Az árkádok alatt, nagyon igényes üzletekben minőségi vikunya, alpakka öltözeteket árulnak. (Ezek a Peruban honos, szabadban tartott állatok gyapjából készülnek.) Alkudozni kevésbé lehet mint gondoltam. Egyéb ajándéktárgyakból persze akadnak sajnos „kínai” hamisítványok már itt is.

Délután egyedül vágtam neki a városnézésnek. Ezúttal a szerencse úgy hozta, hogy a járdán perui pénzt "solt" találtam, így nem hagyhattam ki hogy igényesebb ajándékokat vegyek a családomnak. Köszönet érte! :-) Úgy telt el több óra, hogy észre se vettem, besötétedett. Itt ugyanis hirtelen megy le a nap, elég korán 18.30 körül. A sötétedés épp a külvárosi részen ért. A koldusok és munkából hazaigyekvő emberek között hirtelen nagyon „idegennek” éreztem magam. Végülis épségben hazaértem, bár nem tagadom felvettem a nyulcipőt.

Nagyon kellemes meglepetés volt az étterem. Helyi zenészek pengettek-énekeltek perui dalokat és végre ehető ételeket is kaptunk otthonos környezetben. A tengerimalac sültet kihagytam, pedig állítólag finom, ráadásul ez az ünnepi ételük. Még út szélén is árulják nyársra húzva. Talán legközelebb...