01 Líma


Amit érdemes lenne még megnézni...
de már csak a szívével látja az ember...

 

ÉSZAK-PERU

Táltosok barlangja
(Eqador-Peru határán)

Piramisok völgye
(ősi tárgyak és emlékek)
Sechin
Caral/Karal
Chan-Chan (agyagváros)

ANDOK

Chavin de Huantar
preinka templomkomplexum


KÖZÉP-PERU

Ica a vésett kövek őrzője

DÉL-PERU, BOLÍVIA

- Tiwanaku
víz alatt és föld felett
(Bolívia-Peru határán)
- Cusco
Qoricancha aranyoltár

 


 Tipp:  Kattints az útlevél egy sorára, hogy az utazás részleteit megismerd!

Paracas- és Ballestas-szigetek

Paracas jelentése kecsua nyelven „homok szél”. Ez a kis félszigeten fekvő város nagyon kedves a szívemnek. Sok vidám és élménnyel teli percet töltöttem itt. Paracas, az 1975-ben létrehozott nemzeti parkjáról híres.

Késő este érkeztünk meg az óceánparti luxushotelbe. Már ez is nagyon meglepő, hogy egy ilyen eldugott helyen európai szemmel is luxusnak számító szállodát építenek. Az esti hidegben furcsán hatottak a parti napernyők és nyugágyak, mivel az időjárás eléggé zord volt. Borult ég és hideg. Érdekes, hogy az eső viszont nagyon ritka, legutóbb egy éve esett. Éves csapadékmennyiség 2mm. A köd viszont mindent átnedvesít.

Hajnalban már indultunk is a közeli kikötőbe, ahonnan motorcsónakkal vittek bennünket a parttól 18 km-re fekvő mini Galapagosnak is nevezett szigetekhez. A Humboldt áramlat jeges, táplálékban gazdag vízét kedvelik az itt élő állatok. Nem csak a hideg, hanem a madarak "égi áldása" miatt is tanácsos volt jól beöltözni. Nem győztük fotózni a szebbnél-szebb sziklákat a rajta élő madarakat, fókákat, pingvineket.

A partot ékesítő misztikus rajzolat a kandelláber nevű geoglifa pedig az amúgy is titokzatos Nacsa vonalak előhírnöke volt. A 170m magas 60 cm mélyen a földbe vésett háromágú rajzolat több száz éve ékesíti a hajózási partszakaszt. Mire pár óra múlva ismét partot értünk, melegen sütött a nap. A közeli bódésoron helyi kézművesek árulták portékáikat és pelikán idomár szórakoztatott bennünket. A hangulatos partrész bejárására sajnos nem kaptunk negyed óránál többet. Mindig rohanni kellett a buszhoz. Persze az előttünk álló 300km indokolta is a sietséget. Még aznap a sivatagon keresztül Nascaba kellett érnünk, mert repülni csak világosban érdemes a Nasca-vonalak felett :-)